Forró víz és a tea ébresztése

Ha voltak már kínai, vagy a kínai szokásokat közvetítő teaházban, akkor először feltűnhetett, aztán csak hozzászoktak ahhoz, hogy mindenféle bemutatott és felszolgált teát fogyasztás előtt forró vízzel mostak el.  Tíz évvel ezelőtt még mi is rabjai voltunk ennek a szokásnak, így tanítottuk és magyaráztuk mindenkinek.  Azóta sokat tanultunk és változtunk, teljesen másképp készítjük a teát.  A kínai teában ellenben ma is széles körben elterjedt és használatos ez az elkészítési dogma.  Nevezik a tea felébresztésének, napkeltének, átöblítésnek és még sok más módon, de a lényeg mégiscsak az, hogy a teát 90-100 fokos vízzel röviden felöntik, majd pillanatnyi várakozás után leszűrik.

Miért?

A válasz a kínaiak mélyen gyökerező, a vízhez való viszonyában rejlik.

Mosófazék, teáskanna.

Aki járt már Ázsiában tudja, hogy a csapvíz minősége és használata - hogy is mondjam - területenként nagy különbségeket mutat.  A turisták mindenképpen flakonos vízzel felszerelkezve járják útjukat és még így is  nehéz megúszni az utat egy enyhébb hasmenés és rosszullét nélkül.  De ami érdekesebb, az az, hogy ez fordítva is igaz, aki látott már kínai turistákat Európában, megfigyelheti az elmaradhatatlan termoszokat, amiben forró vizet cipelnek magukkal mindenhová és esetenként goji bogyó, krizantém és ginszeng is kerül a víz alá a bögrébe. 

A termosz úgy hozzátartozik a kínai emberhez, mint a paprika a magyarhoz. A Weibo és az ezernyi más platform korában, ha szembe jön a való világ, érdekes dolgok történnek. A számomra egyébként ismeretlen Black Panthers együttes senior kínai dobosáról Zhao Mingyiről nemrégiben egy fotó került ki, amint egy turné szünetében a termoszába kapaszkodik. Ahogy mondani szokták az internet felrobbant, középkorúak és fiatalok egyaránt termoszt kezdtek vásárolni, több e-kereskedés 30 %-os forgalom növekedésről számolt be.   De mit jelentett a termosz?  Azt, hogy az energiától duzzadó zenét előadó, fiatalos tech-videókkal megtömött zenekar egyik kulcsembere öregszik. Azt, hogy már öreg, voltaképpen ő is csak olyan, mint mindenki az ázsiai utcákon ötven felett. A modernizálódó Kínában fiatalok és öregek egy sor addig ismeretlen dolgot fogyasztanak:  avokádót, európai teát, tejet, kávét,  de hogy hideg vizet használjanak??? Na azt már nem!

Szóval miért mossák el a teát és miért ez a ragaszkodás a forró vízhez?

A válasz a tradicionális kínai medicinából jön és rém egyszerű, a hideg és meleg dichotómiáján alapszik; a forró víz kiszorítja a nedvességet , a hideget a testből, a hideg víz pedig lehűti a testet, elveszi az energiáját.

Jól emlékszem  a nem kínai nagyapám szokásaira és korára, amikor az ember egészsége a melegen tartáson múlott, felöltöztek, fűtöttek (és pálinkát ittak). A szegény embernek a tüzifa is sokba került, csak egy szobát fűtöttek, de azt jól. A fejletlen kínai  agrártársadalomban hasonlóan, a forrón tartás fontosabb, volt, mint a lehűtés, a forró víz mindenhol, minden háztartásban ott volt, lényeges eleme és jele volt a jólétnek! Ezzel szemben a lehűtött dolgok felesleges luxust jelentettek, amiből következően a gazdagok, katonatisztek és nemesek buzgón hűtöttek mindent, külön szolgáltatás volt a jég aratása és konzerválása. A modern kor hajnalán a vidéki Kínában is megjelent a hagyományos orvoslás megannyi árusa, gyógyszerésze és velük együtt nőtt a forró víz iránti igény. 1830-tól kezdve a Jangce melletti fejlettebb régiókban kezdtek elterjedni a vízárusok, vízházak laohuzao, más néven  “tigris kályhák” . Ezeken a helyeken forró vizet árultak mind fogyasztásra, mind más használati célra, pl. mosásra.

 

A kis teaárus úttörő 1974

Egészség kampány az imperializmus ellen

 1850-ben Kelet-Kínában kitört a Tajping-felkelés, 1862-re mintegy másfél millió menekült zsúfolódott össze Shanghajban. Ugyanebben az évben kolerajárvány tört ki a városban, amely a csúcspontján naponta majd 3,000 emberéletet követelt és gyorsan terjedt észak – Peking felé.

A déli vidékeket nem érintette a járvány és csakhamar elterjedt a hír, hogy az ő egészségüket az óvta meg, hogy sok forró vizet fogyasztanak.  Az északi és déli tradicionális orvoslást a déli – gazdagabb – lakosság életmódja tette kívánatosabbá.  Ma már furcsának tűnhet, de ahogy fentebb is jeleztük; a gazdagság egyenes arányban állt a forró víz fogyasztásával. Ma azt hihetnénk, hogy a forró víz elterjedtebb használata védte meg a délieket a járványtól, holott a járvány terjedése jól kimutathatóan egybeesett az északra tartó hajózási útvonalakkal, amelyek ebben az időben Kína ütőereiként működtek. A forró víz legendája mégis szárnyra kapott, egészég és betegség élet és halál kérdése a forró víz mentén dőlt el. Minden népnek vannak ilyen önmagát erősítő  (és magát a népet gyengítő) legendái. Ilyen a magyarok önképe a vendégszeretetről és a befogadásról, ami épp napjainkban porlik szét, a forró víz lett a kínaiak mantrája, amit 1934-ben a Jangce deltából származó Csang Kai-Sek és az ő sanghaji felesége Soong Mei-ling az állami politika szintjére emelve propagált.

Hazafias kínai egészségügyi kampány 1951-52

Mindenkinek meg kell tennie az óvintézkedéseket, hogy csírájában eltörölje az amerikai háborús imperializmust. 
Renren fangyi, fensui Mei diguo zhuyide xijunzhan! (人人防疫, 粉碎美帝国主义的细菌战!)
 

Új Élet Mozgalom

A Kínát modernizálni igyekvő „Új Élet Mozgalom” egy sor propagandafogűással "jótanáccsal" törekedett az agrártársadalom életmódjának, étkezési és közlekedési szokásainak megváltoztatására. (Aki járt már Kínában, az tudja, hogy ebből máig sajátos vonásokat őrzött meg a vidéki Kína) E jótanácsok és ajánlások között első helyen szerepelt a forró víz fogyasztásának elterjesztése, ami a program szerint megóv a baktériumoktól, és segíti az emésztőrendszer működését. Ez természetesen egy nehéz történelmi korszak adminisztratív rendelkezéseket nélkülöző, így limitált sikerű programja volt, mégis ösztönözte a víz fogyasztás előtti forralását és mérsékelte a nyers élelem fogyasztását. Már ekkor ugyanilyen programmal állt elő a Kommunista Párt, amely a lakosság és a katonaság körében is kötelezővé tette a forralt víz fogyasztását, mi több, a kiskatonáknak kötelező volt jelenteniük, ha közvetlen felettesük nem gondoskodott a forralt vízről számukra. A kommunizmusban – ha így lehet nevezni azt a felemás állapotot, amiben Kína felnőtté vált a forró víz vette át a szentelt víz szerepét. Képek garmadáján tetszeleg Mao Ce-Tung kezében a mintás forró vizes porcelán bögrével, ami még 10 évvel ezelőtt is a teázás alap eszköze volt (azóta felváltotta a Kamjove és társai). A szűrős bögre kommunista forradalma során megannyi óriásplakátról nézett a népre a Nagy Testvér, hazánkban csak a kacsintós pénztárca mozgalma fogható hozzá, azzal a különbséggel, hogy emennek a használata nem járt egyértelmű élettani előnyökkel.

 

 Mao Ce-Tung (baloldalt) az amerikai újságíróval Earl Leaffel,  Zhu De tábornok, és a tolmács Yan’anban, Shaanxi tartományban, a harmincas években.

A forró víz hazája

Különféle egészség kampányok során újra és újra feltűnt a forralt (értsd forró) víz szlogen, így az ötvenes években a koreai háborúra is reagáló "hazafias egészség kampányban"  “A gyerekeket hozzá kell szoktatni, hogy naponta legalább háromszor fogyasszanak forró vizet.”

 Mára Kína a forró víz hazája, fiatalok és öregek, irodai dolgozók és acélipari munkások forró vizes termosszal kezdik napjukat, a modern irodák és a nagysebességű ultramodern vonatok elengedhetetlen kelléke a forró vizes tartály. Üzleti tárgyalásokon hiányozhat a cukorka, vagy az ásványvíz, de a forró víz, a forró vizet felszolgáló személyzet és hozzá a tea semmiképpen. Ha van fogyasztói vélemény egy szállodáról, vagy bármilyen wellness, vendéglátó-helyről a forró vizet hiányoló vélemény a hely alapvető szolgáltatásait kérdőjelezi meg.  A forró vízhez pedig tea, vagy herbatea jár, mert úgy mégiscsak élvezhetőbb és még hatásosabb.  Az pedig, hogy hogyan kerül bele a tea a vízbe, azon nincs vita és nem is fontos, keleti eleganciával kevert nemtörődömséggel öntenek fel bármit bármiben száz fokos vízzel.

A világ változik, a forradalom lángja kihunyt, a pénz oltárán lobog immár. A fogyasztók energiaitalt, palackozott teát, hűtött alkoholos italokat keresnek a polcokon. A forró víz étosza is kihűl talán egyszer, mindenesetre a termoszt cipelő, korosodó rocksztár képe úgy túnik, hogy immár nem az egészség, hanem az életközépi válság megtestesítője.

 

 A cikk eredeti, rövidebb változata a sixth toneban (Kilian O’Donnel, Zhang Bo, Matthew Walsh) jelent meg, a poszterek a chineseposters oldalról érkeztek.